Túl sok kérdés

Ma sokat sírtam, pedig eddig tartottam magam és még nevetni is volt erőm.
Egy "kedves" ember szerint el kellett volna vetetnem Hédikét, mert az apja nem akarja vállalni.
Istenemre mondom, ha valaki még egyszer megemlíti az abortuszt ütök!!!


Vajon mit kell majd mondanom, ha Hédi megkérdezni neki miért nincs apukája? Mit illik válaszolni és vajon mit fogok mondani?
Ha őszinte leszek, azt fogja gondolni az apja ellen uszítom. Ha hazudok, találkozni akar majd vele. (Pedig azok után amit a családommal tett az a féreg, arra vágyom, hogy sohase tudja meg ki az apja!)

Persze megfogadhatnám azt az ostoba javaslatot is miszerint ha gyorsan férjhez megyek: a férjemet fogja az apjának tekinteni.
Én most nem vágyom társra és vannak fontosabb dolgok is, mint az apa kérdés. Egyébként is, a gyerek keresnék apa pótlást, vagy magamnak egy férfit?

Sajnos igaz a hír minden szakítással meghalnak a jó dolgok. Vannak dalok amik már nem szólnak úgy, mert vele hallgattam, vannak ételek melyek íze megkeseredett, vannak tárgyak, melyek a kukába kerültek...

Az egyik ilyen ária a virág duett, az esküvőkön szerettem volna hallgatni, ez lett volna a fogadalom tétel zenei aláfestése.

Nagy levegő, vállrándítás. És már nem is fáj!