Meghatódtam

Ma nagyon bújós hangulatban volt Hédike, és én ezt nagyon élveztem :)
Nem sírt, nem nyöszörgött, csak szüksége volt rám. Szopi után szokás szerint a vállamra vettem büfizni és cirógattam a hátát. Hédikém pedig visszacirógatott, persze lehet mondani, hogy tudattalan mozdulatok voltak, nekem mégis nagyon jól esett. És a Korda Gyuri jutott eszembe, ahogy átszellemülten énekli: Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz...
Nem a magyar verziót szúrtam be, mert annak pocsék a videója :(




Nagyon élvezem a szopizás alatti eggyé válást, persze csak mióta jól csinálom. Lemondásokkal is jár a dolog, nem ehetek egy csomó finom dolgot, mert attól fájna Huncutka pocija. És amennyire undorodtam a csokitól a terhesség alatt, most annyira kívánom és most nem ehetek csokit, mert megfogná a babám hasát... Az élet időként rútul elbánik az emberrel. Alice Cooper is szenvedett a függőség miatt, ha vannak sorstársak, jobb a hangulat :)




Ma kellene megszületnie kis Balinak, úgy izgulok és még semmi hír!
Hajrá kisember, váruk rád!

Kirándulunk

Tegnap kiköltöztük dédi mamához :) Hoztunk magukkal 4 táskát és a babakocsit, 1 táska a pelenkázó felszerelésnek, 1 táska a babaruháknak, 1 táska anya holmijának és 1 a net booknak.
Élmény volt mindezt lehordani a kocsihoz, még szerencse, hogy már nem a 4. emeleten lakuk!

Este mikor Hédi már aktív baba, dédi mama és dédi tata úgy játszottak a leányzóval, mintha az első gyerekük lenne: csipogtak neki, ringatták, gyönyörködtek a vonásaiban és büszké mondogatták, hogy melyik testrésze kire hasonlít.

Azt hiszem a hasfájós napok lassan véget érnek, nagyon nyugodt éjszakánk volt és a pelus is szépen fogy. Igaz Tatuka nagyon magasra húzta a szemöldökét mikor megtudta mennyi pénz is ez, de nem számít!

Roham léptekben fejlődünk, 2 és fél hetesen már az oldalára fordult és vissza. 4 hetesen már fókuszál, követi a dolgokat, a hang irányába fordul. Számomra az az igazán meglepő, hogy utánoz! Ha kinyújtom a nyelvem, ő is kidugdossa a fullánkját, ha beszélek hozzá tátog. Szinte a nyelve hegyén van, amit mondani akar. Nagyon várom az első szavát, most még csak az Eeee, E E E sikeredik. Ja, és morog mint egy kis oroszlán.

Hédi nagyon szereti a zenét, mikor még pocaklakó volt mindennap legalább 1 órát hallgattunk jó kis rock számokat! És most is ezen dalok hallatán mosolyog a legtöbbet. Igény szerint szoptatok, ezért még nincs rendszer az életünkben, ami állandó az az esti rituálé. Fürdés előtt levegőztetés van, mert nagyon félek a plenkadermatitisztől; aztán mérlegelés, de az is csak hetente 3szor. A fürdés után masszázs, torna és zenélés.
A legújabb kedvec:

Teljesen elbágyad tőle és szopi után úgy alszik, mint a bunda legalább 4 órán át :)

Túl sok kérdés

Ma sokat sírtam, pedig eddig tartottam magam és még nevetni is volt erőm.
Egy "kedves" ember szerint el kellett volna vetetnem Hédikét, mert az apja nem akarja vállalni.
Istenemre mondom, ha valaki még egyszer megemlíti az abortuszt ütök!!!


Vajon mit kell majd mondanom, ha Hédi megkérdezni neki miért nincs apukája? Mit illik válaszolni és vajon mit fogok mondani?
Ha őszinte leszek, azt fogja gondolni az apja ellen uszítom. Ha hazudok, találkozni akar majd vele. (Pedig azok után amit a családommal tett az a féreg, arra vágyom, hogy sohase tudja meg ki az apja!)

Persze megfogadhatnám azt az ostoba javaslatot is miszerint ha gyorsan férjhez megyek: a férjemet fogja az apjának tekinteni.
Én most nem vágyom társra és vannak fontosabb dolgok is, mint az apa kérdés. Egyébként is, a gyerek keresnék apa pótlást, vagy magamnak egy férfit?

Sajnos igaz a hír minden szakítással meghalnak a jó dolgok. Vannak dalok amik már nem szólnak úgy, mert vele hallgattam, vannak ételek melyek íze megkeseredett, vannak tárgyak, melyek a kukába kerültek...

Az egyik ilyen ária a virág duett, az esküvőkön szerettem volna hallgatni, ez lett volna a fogadalom tétel zenei aláfestése.

Nagy levegő, vállrándítás. És már nem is fáj!

A születés

2009. január végén megtudtam, hogy babát várok. Hirtelen nagyot fordult a világ, de minden pillanatot élveztem, sajnos később a világ egyenesen fejre állt.
Szóval a várandóság napjai között akadt jó is rossz is.
Szeptember 23-án kiderült, hogy rejtetten vajúdok, ez azt jelenti, hogy fájdalom nélkül kinyílt a méh száj 2 ujjnyira. A doktor bácsink azt mondta pénteken NST után megvizsgál és majd meglátjuk mikor szülünk. Péntekre tovább nyíltam, ezért megegyeztünk, hogy hétfőn megindítjuk a folyamatot.
A hétvégét mindenki végig izgulta, engem pedig szigorú fekvésre ítéltek. Vasárnap éjjel szinte semmit sem aludtam, számoltam a perceket.
Eljött a reggel, még egy kicsit felnézte a fórumra a lányokhoz. Ezúton is szeretném megköszönni a Hoxás lányoknak a biztatást és a jó kívánságokat.

A kórházban kedvesen fogadtak, adatokat egyeztettünk, átöltöztem hálóingbe, megvizsgáltak, előkészítettek. Ezután még nevetgéltem a keresztanyámmal, vártuk a dokit, hogy burkot repesszen és anyámat, hogy fogja a kezem.
10kor megtörtént a burokrepesztés és bekötötték az oxitocint, 20 perccel később már éreztem a fájásokat.

A fájdalomcsillapítást alapból kizártuk, meg akartam élni a szülést, járjon bármily fájással is. Alternatív módszereket próbáltam ki: sétáltam, labdáztam, de mégiscsak fekve volt a legjobb.

Fél 12kor szólt a szülésznő (Andi), hogy ideje vizsgálódni. Teste lelkem nem kívánta, és meg is úsztam, mert amikor kukucskálni próbált hajas fejbőrt látott :)

Gyorsan hívtuk a doktort és "a lovak közé csaptunk"! 2 tolófájás elég volt a születéshez. Maga a kitolás nem fájt annyira, mint a vajúdás, a nyomásoknál mindenki segített: szépen szóltak hozzám, nyugodtak voltak és határozottak. Köszönöm nekik!

A köldökzsinórt a nagymama vágta el, és amint a hasamra tették a babám megszűnt a sírás.


Csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Milyen szép vagy!"...
Hédi nagyon kicsi lány volt, 2550g és 47centi, ezért gyorsan elvitték és ellátták.
Közben engem is helyre raktak, nem volt kellemes és a fáradtságtól már reszkettem is.






Majd még 2 órát töltöttünk a szülőszobán együtt, próbálgattuk a szopizást és aludtunk is egy nagyot.