Szóval a várandóság napjai között akadt jó is rossz is.
Szeptember 23-án kiderült, hogy rejtetten vajúdok, ez azt jelenti, hogy fájdalom nélkül kinyílt a méh száj 2 ujjnyira. A doktor bácsink azt mondta pénteken NST után megvizsgál és majd meglátjuk mikor szülünk. Péntekre tovább nyíltam, ezért megegyeztünk, hogy hétfőn megindítjuk a folyamatot.
A hétvégét mindenki végig izgulta, engem pedig szigorú fekvésre ítéltek. Vasárnap éjjel szinte semmit sem aludtam, számoltam a perceket.
Eljött a reggel, még egy kicsit felnézte a fórumra a lányokhoz. Ezúton is szeretném megköszönni a Hoxás lányoknak a biztatást és a jó kívánságokat.
A kórházban kedvesen fogadtak, adatokat egyeztettünk, átöltöztem hálóingbe, megvizsgáltak, előkészítettek. Ezután még nevetgéltem a keresztanyámmal, vártuk a dokit, hogy burkot repesszen és anyámat, hogy fogja a kezem.
10kor megtörtént a burokrepesztés és bekötötték az oxitocint, 20 perccel később már éreztem a fájásokat.
A fájdalomcsillapítást alapból kizártuk, meg akartam élni a szülést, járjon bármily fájással is. Alternatív módszereket próbáltam ki: sétáltam, labdáztam, de mégiscsak fekve volt a legjobb.
Fél 12kor szólt a szülésznő (Andi), hogy ideje vizsgálódni. Teste lelkem nem kívánta, és meg is úsztam, mert amikor kukucskálni próbált hajas fejbőrt látott :)
Gyorsan hívtuk a doktort és "a lovak közé csaptunk"! 2 tolófájás elég volt a születéshez. Maga a kitolás nem fájt annyira, mint a vajúdás, a nyomásoknál mindenki segített: szépen szóltak hozzám, nyugodtak voltak és határozottak. Köszönöm nekik!
A köldökzsinórt a nagymama vágta el, és amint a hasamra tették a babám megszűnt a sírás.
Csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Milyen szép vagy!"...
Hédi nagyon kicsi lány volt, 2550g és 47centi, ezért gyorsan elvitték és ellátták.
Közben engem is helyre raktak, nem volt kellemes és a fáradtságtól már reszkettem is.
Majd még 2 órát töltöttünk a szülőszobán együtt, próbálgattuk a szopizást és aludtunk is egy nagyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése