Ma sokat sírtam, pedig eddig tartottam magam és még nevetni is volt erőm.
Egy "kedves" ember szerint el kellett volna vetetnem Hédikét, mert az apja nem akarja vállalni.
Istenemre mondom, ha valaki még egyszer megemlíti az abortuszt ütök!!!
Vajon mit kell majd mondanom, ha Hédi megkérdezni neki miért nincs apukája? Mit illik válaszolni és vajon mit fogok mondani?
Ha őszinte leszek, azt fogja gondolni az apja ellen uszítom. Ha hazudok, találkozni akar majd vele. (Pedig azok után amit a családommal tett az a féreg, arra vágyom, hogy sohase tudja meg ki az apja!)
Persze megfogadhatnám azt az ostoba javaslatot is miszerint ha gyorsan férjhez megyek: a férjemet fogja az apjának tekinteni.
Én most nem vágyom társra és vannak fontosabb dolgok is, mint az apa kérdés. Egyébként is, a gyerek keresnék apa pótlást, vagy magamnak egy férfit?
Sajnos igaz a hír minden szakítással meghalnak a jó dolgok. Vannak dalok amik már nem szólnak úgy, mert vele hallgattam, vannak ételek melyek íze megkeseredett, vannak tárgyak, melyek a kukába kerültek...
Az egyik ilyen ária a virág duett, az esküvőkön szerettem volna hallgatni, ez lett volna a fogadalom tétel zenei aláfestése.
Nagy levegő, vállrándítás. És már nem is fáj!
2009. október 28., szerda
2009. október 21., szerda
A születés
2009. január végén megtudtam, hogy babát várok. Hirtelen nagyot fordult a világ, de minden pillanatot élveztem, sajnos később a világ egyenesen fejre állt.
Szóval a várandóság napjai között akadt jó is rossz is.
Szeptember 23-án kiderült, hogy rejtetten vajúdok, ez azt jelenti, hogy fájdalom nélkül kinyílt a méh száj 2 ujjnyira. A doktor bácsink azt mondta pénteken NST után megvizsgál és majd meglátjuk mikor szülünk. Péntekre tovább nyíltam, ezért megegyeztünk, hogy hétfőn megindítjuk a folyamatot.
A hétvégét mindenki végig izgulta, engem pedig szigorú fekvésre ítéltek. Vasárnap éjjel szinte semmit sem aludtam, számoltam a perceket.
Eljött a reggel, még egy kicsit felnézte a fórumra a lányokhoz. Ezúton is szeretném megköszönni a Hoxás lányoknak a biztatást és a jó kívánságokat.
A kórházban kedvesen fogadtak, adatokat egyeztettünk, átöltöztem hálóingbe, megvizsgáltak, előkészítettek. Ezután még nevetgéltem a keresztanyámmal, vártuk a dokit, hogy burkot repesszen és anyámat, hogy fogja a kezem.
10kor megtörtént a burokrepesztés és bekötötték az oxitocint, 20 perccel később már éreztem a fájásokat.
A fájdalomcsillapítást alapból kizártuk, meg akartam élni a szülést, járjon bármily fájással is. Alternatív módszereket próbáltam ki: sétáltam, labdáztam, de mégiscsak fekve volt a legjobb.
Fél 12kor szólt a szülésznő (Andi), hogy ideje vizsgálódni. Teste lelkem nem kívánta, és meg is úsztam, mert amikor kukucskálni próbált hajas fejbőrt látott :)
Gyorsan hívtuk a doktort és "a lovak közé csaptunk"! 2 tolófájás elég volt a születéshez. Maga a kitolás nem fájt annyira, mint a vajúdás, a nyomásoknál mindenki segített: szépen szóltak hozzám, nyugodtak voltak és határozottak. Köszönöm nekik!
A köldökzsinórt a nagymama vágta el, és amint a hasamra tették a babám megszűnt a sírás.
Csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Milyen szép vagy!"...
Hédi nagyon kicsi lány volt, 2550g és 47centi, ezért gyorsan elvitték és ellátták.
Közben engem is helyre raktak, nem volt kellemes és a fáradtságtól már reszkettem is.
Majd még 2 órát töltöttünk a szülőszobán együtt, próbálgattuk a szopizást és aludtunk is egy nagyot.
Szóval a várandóság napjai között akadt jó is rossz is.
Szeptember 23-án kiderült, hogy rejtetten vajúdok, ez azt jelenti, hogy fájdalom nélkül kinyílt a méh száj 2 ujjnyira. A doktor bácsink azt mondta pénteken NST után megvizsgál és majd meglátjuk mikor szülünk. Péntekre tovább nyíltam, ezért megegyeztünk, hogy hétfőn megindítjuk a folyamatot.
A hétvégét mindenki végig izgulta, engem pedig szigorú fekvésre ítéltek. Vasárnap éjjel szinte semmit sem aludtam, számoltam a perceket.
Eljött a reggel, még egy kicsit felnézte a fórumra a lányokhoz. Ezúton is szeretném megköszönni a Hoxás lányoknak a biztatást és a jó kívánságokat.
A kórházban kedvesen fogadtak, adatokat egyeztettünk, átöltöztem hálóingbe, megvizsgáltak, előkészítettek. Ezután még nevetgéltem a keresztanyámmal, vártuk a dokit, hogy burkot repesszen és anyámat, hogy fogja a kezem.
10kor megtörtént a burokrepesztés és bekötötték az oxitocint, 20 perccel később már éreztem a fájásokat.
A fájdalomcsillapítást alapból kizártuk, meg akartam élni a szülést, járjon bármily fájással is. Alternatív módszereket próbáltam ki: sétáltam, labdáztam, de mégiscsak fekve volt a legjobb.
Fél 12kor szólt a szülésznő (Andi), hogy ideje vizsgálódni. Teste lelkem nem kívánta, és meg is úsztam, mert amikor kukucskálni próbált hajas fejbőrt látott :)
Gyorsan hívtuk a doktort és "a lovak közé csaptunk"! 2 tolófájás elég volt a születéshez. Maga a kitolás nem fájt annyira, mint a vajúdás, a nyomásoknál mindenki segített: szépen szóltak hozzám, nyugodtak voltak és határozottak. Köszönöm nekik!
A köldökzsinórt a nagymama vágta el, és amint a hasamra tették a babám megszűnt a sírás.
Csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Milyen szép vagy!"...
Hédi nagyon kicsi lány volt, 2550g és 47centi, ezért gyorsan elvitték és ellátták.
Közben engem is helyre raktak, nem volt kellemes és a fáradtságtól már reszkettem is.
Majd még 2 órát töltöttünk a szülőszobán együtt, próbálgattuk a szopizást és aludtunk is egy nagyot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)